A Magyar autóbusz gyártás : Ikarusz I.

Igen.. Buszgyártás, mivel ilyen ág is volt hazánkban egészen 2007-ig. A gyár elődje az Uhri Imre féle Kovács- és Kocsigyártó üzem, mely a VII. kerület Elemér utca 30, majd István utca 32. szám alatt működött. 1913-ban a műhely átköltözött a Gizella út 22 alá. Ekkor már szinte csak kocsigyártás volt a főprofil. Az első világháborúban rengeteg rendelést kapott a műhely, ennek hatására a vállalkozás virágzott. 

Az első igazi nagy rendelést a cég 1924-ben kapta, amely a MÁV kívánságának tett eleget. A műhely szűkösnek bizonyult, ezért bővíteni szerették volna, de ezt a helyi önkormányzat nem engedélyezte. Ennek hatására ez részüzem nyílt az Egressy úton. 1927-ben került sor bővítésre, amikor még ebben az évben elnyerte a MAVART számára készítendő 60 favázas távolsági autóbuszra kiírt nemzetközi pályázatot. A gyárat 1933-ban  csődeljárás miatt felszámolták, a nagy gazdasági világválság miatt. Az eszközvagyon nagy részét az Uhri család vásárolta meg és megalapította az Uhri Testvérek Autókarosszéria- és Járműgyárat. A gyártás a Hungária körút 207. szám alatti műhelyben indult 1935. augusztusában. 1936-ban a MÁV, a MÁVAUT és a BSZKRT rendelései özönlötték el a gyárat. 1937-től a buszok már a Ganz-Mercedes fémvázzal épültek. A második világháború során hadiintézménynek nyílvánították a gyárat, melynek 1942-ig a gyártása fokozódott. Még ebben az évben Mátyásföldön egy repülőgépgyártó részleg is épült a cég kezelésében. 1943-44-ben a Honvédelmi Minisztérium és a MÁV teherautó-, Bécs autóbusz-pótkocsikat rendelt a cégtől, mely a gyártás csúcspontját jelentette. Eközben új gyárcsarnok létesült Mátyásföld és Sashalom között. 1944 végén az éppen elkészült csarnokban alig indult be a termelés, amikor a nyilasok keze alá került, majd a távozó német csapatok felgyújtották, porbadöntve ezzel annak 75%-át. 

A megmaradt egységekben 1945. január 31-én indult meg újra a gyártás. Ebben az időkbe a felszabadító Vörös Hadsereg állomásozott hazánkban, ezért a cég fő feladata a szovjet roncsautók és teherautók helyreállítása volt. (teljesen ingyen) A hiperinflációt átvészelte a gyár, azonban az 1946-47-ben bekövetkezett nagy adóterheket már nem tudta állni. 1947. június 15-én Uhri Zsigmond rábízta a céget a Nehézipari Központra, majd Dél-Amerikába menekült. Ennek az évnek a végén 50 darab autóbusz megrendelést kapott az immár állami tulajdonú cég a BSZKRT-tól.

Folyt. köv....